Az első 100 whisky

Magyarként a párlatok terén teljesen más elképzeléseink vannak, mint a világ „zordabb” vidékein élőknek, vagy ahogy egy kedves ismerősöm mondta, miközben a skót whiskyk témakörét boncolgattuk – szerencsétleneknek gabonafélékből kell valamit alkotni, hiszen nincs felesleges gyümölcsfájuk. Ugyanakkor a skótok nem tudják, hogy hazánkban a pálinka születéséhez szükséges természeti adottságok ugyan kedvezőek, de ezen túlmenően évről évre komoly csatákat kell megvívnia a készítőknek a „lekvár vagy pálinka” kérdéskörében, hiszen „felesleges” gyümölcsfa nem létezik. Szögezzük le az elején, nem vagyok nagy lekvárfogyasztó…

Ebből a szemszögből nézve, vagy ha úgy tetszik, ezzel az örökséggel a tarisznyámban találkoztam fiatal csikó koromban életem első Johnnie Walker whiskyjével, amit csak azért ittam meg fintorgások kíséretében, mert nem volt más. Hirtelen felindulásomban meg is fogadtam, hogy soha többé ilyen szörnyű ital nem érintheti az én gyümölcspálinkán szocializálódott ajkaimat. Mindemellett valahol csak nem hagyott nyugodni a kérdés; mégis miért isszák annyian?

A whisky készülhet árpából, rozsból, rizsből, búzából, kukoricából, zabból, stb., vagy ezek keverékéből, az elkészítés bizonyos elemeit a helyi előírások, törvények, hagyományok, babonák, szokásjog és még az angyalok is befolyásolják. A hagyományos skót folyamat leegyszerűsítve úgy fest, hogy az árpát áztatják, majd forgatják, szárítják, pihentetik, őrlik, majd egyre melegebb vízbe áztatják háromszor. A cukros folyadékot átszűrik (vagy épp nem szűrik át), visszahűtik, élesztővel erjesztik, majd az így kapott levet lepárolják, majd még egyszer lepárolják, aztán – többnyire az írek – harmadszor is. Minden lepárlás után csak a „middle cut” jut tovább, a lepárlás elején és végén keletkező folyadékot nem használják.

Ami a teljes eljárás végén kikerül a rendszerből, az a new spirit, ami ebben a formában még ihatatlan, durván 68% alkoholtartalmú átlátszó folyadék. Ezt kicsit visszahigítva teszik különféle fahordókba, amelyekben eltérő ideig, de skót whisky esetén minimum 3 évig érlelődik. A whisky a végleges aromáit és színét tehát a hordóból nyeri az érlelés során, melyek lehetnek korábban bourbon, sherry, rum, bor, stb. tárolására használtak is, sőt, van, amikor ezeket kombinálják. Érdekesség, hogy bourbon csak új, amerikai fehér tölgyből készült, frissen kiégetett hordóban érhet, ezek a hordók utána többnyire Európába kerülnek itteni whiskyk érlelésére. Szintén fontos, hogy skót whisky csak és kizárólag tölgyből készült hordóban érhet, más fajtáknál megengedettek egyéb típusok is.

Az érlelés szempontjából nem feltétlenül az idősebb whisky a jobb, ez számos tényezőtől függ, akárcsak a komplett folyamat, amit minden pontján el lehet rontani; hogy szárítjuk a gabonát, mekkora szemcsékre őröljük, milyen arányban áztatjuk, meddig szárítjuk, hány fokos a víz, szűrjük-e vagy sem, hogy hűtjük vissza, milyen élesztő, milyen üst, hány fokos, milyen hordó, mekkora hordó, mennyi időre, hogy tárolják…

Makacsságomnak köszönhetően az évek alatt megtaláltam a szépséget a kommersz vonalon, így a Jameson, a Chivas Regal vagy a Ballantine’s a baráti összejövetelek részévé tudott válni… ha épp nem volt rendes pálinka.

Lehet, hogy csapongásnak tűnik, de itt említést kell tennem a borral kialakult kapcsolatomról, a boron keresztül kezdtem el ugyanis értékelni az alkoholos italok rejtett titkait. Mindenkinek van egy olyan emlékezetes pillanata az életében, amikor egy új kaput nyitnak ki. A bor esetében nekem ezt egy gyümölcsös muskotályos hozta meg, aztán kóstoltam, kóstoltam és kóstoltam. Eleinte, amikor a szakma nagyjai azt mondták, hogy „a virágos jegyekkel jól harmonizál a passiógyümölcs és a citrusfélék, amelyekre ráhajlik a tejszín, a friss vágott fű és a kesernyés utóíz” én csak morogtam, hogy ez ordas hülyeség, hiszen, hogy a fenébe is lehetne a szőlőnek passiógyümölcs vagy tejszín íze? A szőlő az szőlő. Pont. Aztán a korábban említett makacsságomnak köszönhetően beleástam (beleittam) magam a témába és megtanultam megérteni a bort; megtaláltam azokat az elsődleges és másodlagos ízeket, aromákat, amiket egyes fajták kapcsán bizonyos régiók vagy eljárások esetében keresni érdemes.

Kezdtek kinyílni a lehetőségek, az ízlelés kapcsán új értelmet nyert minden. Bizonyos borszőlő-fajták elemzésére akár egy évet is rászántam, így például számos tengerentúli, európai, új-zélandi és egyéb Sauvignon Blanc kóstolása kapcsán rájöttem, mennyit számít a talaj, a napsütötte órák száma, az átlaghőmérséklet, és hogy ez milyen hatással lesz az elkészült borra, hogy a számos eltérő tényező milyen irányba alakítja ugyanazt a szőlőfajtát.

Ééééés vágás. Egy sikereres üzleti találkozót követően a kézfogás után új partnerünk kínált whiskyvel, amolyan „előre a medve bőrére” jelleggel. Mivel ilyen ajánlatot nem illik visszautasítani, természetesen koccintásra került sor, és itt jött az elképesztő meglepetés. Az első illatolást követően érezhető volt, hogy itt elhagytuk a kispályát. Az első korty után ez már bizonyossá vált, a poharakba ugyanis egy 28 éves Glen Deveron került. Na, ezt tekinthetjük egy olyan, az előzőekben említett pillanatnak, amikor egy „új kaput nyitnak ki” előttünk. Mondjuk ezt nem kinyitották, hanem berúgták tokostól.

Ez whisky? Ha igen, akkor én eddig mit ittam? Megfogalmazhatatlan ízorgia töltötte meg a szám, folyékony napfény, egyfajta mágia, amelytől az alvó ízlelőbimbók először sikoltva ébrednek, majd ujjongva továbbítják az agy felé a hírt, hogy végre történik valami! Ezen a ponton kezdett határozottan foglalkoztatni az a világ, amelynek a felfedezésére valószínűleg egy élet is kevés.

Mivel a Glen Deveron 28 szinte fellelhetetlen manapság, ráadásul egy palack hatszámjegyű összegre rúgó árával – bármennyire is ízlett – nehezen tudnék önostorozás nélkül azonosulni, ráadásul válni sem szeretnék, egyéb minőségi, de megfizethető alternatívák közt kezdtem keresgélni. Alapvetően az ír és a skót nedűk kerültek érdeklődésem központjába, mégiscsak „a kályhától kéne elindulni” alapon, ráadásul a tengerentúli bourbon sosem volt az én világom, de lehet, hogy csak keveset kóstoltam…

Szerencsére kiváló anyagok olvashatók már hazai portálokon is, remek könyveket lehet kapni a témában, ráadásul egy régi ismerősömről kiderült, hogy olyannyira whisky-őrült, hogy saját bevallása szerint ezer kóstolt whisky után hagyta abba a tételes jegyzetelést Excel táblába, valamint saját palackozású skót blended maltot is tart a gyűjteményében, rengeteg más különlegesség mellett. Mivel fejest ugrani egy új világba idegenvezető nélkül nem szerencsés, mentorként szegődött mellém és apró tanácsokkal, nomeg fantasztikus whiskymintákkal látott el. Az ő tanácsára léptem be egy internetes csoportba is, ahol bontott palackok és kiporciózott minták keresnek új gazdát maguknak… itt szinte rögtön találtam olyan „nyelvdublőrt”, akivel olyannyira megegyezik az ízlésünk, hogy két azonos whisky néhány hónappal későbbi kiadásában pont ugyanazt az ízjegyet, történetesen a szegfűszeget vádoltuk meg azzal, hogy tönkretette a korábbi ízélményt.

Az instrukcióknak megfelelően beszereztem ír whiskey fronton az ismerkedéshez ideális palettát, amely a Redbreast 12, Teeling Single Grain, Green Spot és a Bushmills Black Bush tételekből állt. Mindegyiket másért lehet nagyon szeretni, más titkokat rejtenek a cseppek. A háromszoros lepárlás „kerekebbé” teszi az italt, ami ennyi kóstolás után talán már túl kerek is, ettől függetlenül van több kedvenc ír whiskey is örökös tagként jegyezve a polcon.

Már csak a több mint 100 single malt lepárló miatt is óriási falat – vagy korty – a skót whiskyk univerzuma, itt ugyanis azon túl, hogy régiónként más-más egyéniséget sejtet a környezet, néhány esetben egy sajátos technikát is előszeretettel használnak, amely a világ más tájain nem jellemző, ez pedig a tőzegelés. A tőzegfüsttel szárított maláta egyedi, füstös ízt kölcsönöz a scotch-nak. A képzeletbeli skót túrám folyékony mérföldköveit a Glenfiddich 12, Glenlivet Illect Stills, Tamdhu 12, Highland-Islay blended malt és egy Ardbeg 10 alkotta, ebben voltak egyáltalán nem füstös, könnyed gyümölcsös tételek és durván füstös, jódos, nehéz kortyok egyaránt.

Hogy visszakanyarodjunk a saját gyökereinkhez; miben más az Aqua Vitae, avagy az élet vize, mint a mi gyümölcspálinkánk? Amíg a pálinka egyetlen összetevő ízének esszenciáját próbálja a lehető legnemesebb formában párlatként visszaadni, addig a whisky az eredeti alapanyag ízeire többnyire nem reflektál, viszont az azokban és a hordókban rejtőző megannyi aromából a legjobbakat igyekszik kiemelni. Ez az ital az összetettségről, a komplexitásról szól, amelyet meg kell érteni, ki kell elemezni, szó szerint ízekre szedni és fel kell nőni hozzá. Illatolás és kóstolás útján egy rejtvény tárul elénk, egy játék, amelyben mindenki megtalálhatja élete whiskyjét. Ha már van nagy kedvencünk, érdemes megízlelni azon belül is a különböző érlelési időkkel készült variációkat, vagy épp a hordóerősségű szörnyetegeket, mert mind más és más csodát tartogat számunkra.

Végezetül álljon itt az első 100 whisky, amit már a tudatos kóstolás jegyében ízleltem. Vannak bennük kimagasló és kevésbé erős tételek is, írek, skótok, japánok, indiaiak, fiatalok és korosak… de ami közös tulajdonságuk; mindegyik örök és csodás emlék.

1 Glen Deveron 28
2 Redbreast 12
3 Redbreast 12 Cask Strength
4 Redbreast 15
5 Bushmills Black Bush
6 Teeling Single Grain
7 Glenfiddich 12 OB
8 Glenlivet Illect Stills OB
9 Tamdhu 12 OB
10 Ardbeg 10 OB
11 Highland-Islay blended malt
12 Teeling Small Batch
13 Smokehead Sherry Bomb
14 Teeling Single Pot Still
15 Miyagikyo
16 Glendronach 12
17 Glenfarclas 15
18 Arran 10
19 Glencadam 10
20 Ledaig 10
21 Caol Ila 12
22 Lagavulin 16
23 Mortlach 15
24 Bunnahabhain 12
25 Laphroaig 10
26 Green Spot
27 Glenfarclas 10
28 Tomatin 18
29 The Grainman
30 Lagavulin 12 Spec Release 2021
31 Classic of Islay Vintage Jack Wiebers WW Cask: 2428
32 Port Charlotte 10
33 Ben Bracken 40
34 Glenfarclas 40
35 Glenfarclas 21
36 Springbank 15 BC: 21/110
37 The Glenlivet 18
38 Talisker 10
39 Highland Park 18
40 Glendronach 18 Allardice
41 Glendronach 15 Revival New Batch
42 Glenallachie 10 Batch 5 CS
43 Glenallachie 10 Batch 6 CS
44 Springbank 12 Batch 23 CS
45 Springbank 18 Bottle code 21/117
46 Glenfarclas 105 Cask
47 Teeling 13 Single Grain
48 Aberlour 18
49 Glendronach 2009 CS PX
50 Glenfarclas 185
51 Glenmorangie Original 10
52 Glenfarclas 12
53 Teeling Sommelier Selection Margaux Wine Cask
54 Teeling Sommelier Selection Sauternes Wine Cask
55 Teeling Sommelier Selection Amarone Wine Cask
56 Arran 18 (2020)
57 Glendronach 21 Parliament (2019)
58 Highland Park 12 Viking Honour
59 Highland Park Einar
60 Highland Park Spirit of the Bear
61 Glendronach 1994 Single Cask 125
62 An Cnoc peatheart Batch 1
63 Arran Machrie Moor CS
64 Macallan 15 Double Cask
65 Nikka Coffey Grain
66 Springbank 15 BC: 19/224
67 Kavalan Sherry Oak
68 Kavalan Solist Manzanilla 2016
69 Glentauchers 1996 AM (Asta Morris)
70 Edradour 12 Caledonia
71 Glen Grant 10
72 Glen Grant 23 Oloroso
73 Tomatin 2009 Wine Cask CS
74 Old Ballantruan
75 Paul John Oloroso Batch No. 4
76 Tomintoul 10
77 GlenAllachie 15
78 Tomintoul 12 Sherry Finish
79 Tomatin 12
80 Glenfarclas 2008 Family Cask Hungary Edition
81 Adelphi’s (AD) Laudale 12 Batch 4
82 Dailuaine 16
83 Aberlour 16 Hand Filled Batch A16
84 WillowBurn 2014
85 Edradour 2008 Single Cask CS
86 Fercullen 18
87 Glenrothes 1996 MMcK Single Cask CS
88 Arran 12
89 Longrow 21 2020
90 Longrow
91 An Cnoc 24
92 Tanaca 2012
93 Aberlour A’bunadh batch 66
94 Glenglassaugh 2009
95 Linkwood Wilson & Morgan 2011 BN:105/214
96 Kilchoman 2012 WhiskyNet Edition
97 Clynelish 14
98 Glengoyne 18
99 GlenDronach 1972 (2011) 39y Single Cask – Batch 4
100 Teeling 13 Single Cask WhiskyNet Edition

Uram János

A cikk első formája „Ismerkedés az élet vizével, avagy az én Whisky-sztorim” címen jelent meg a Kendel Közösség online kiadványában