Edzőterem? Na neeee… ez az a szó, ami az agyamon behatolva teljes káoszt, pánikot okoz. Menjek be a sok feszes fenekű nő és kigyúrt pasi közé a hatalmas úszógumimmal? Mindenhol azt írják, hogy mozogni kell ráadásul hónapok óta stagnálok és mindenki elkezdi valahol bla bla… De ők nem elkezdték valahol! Ők edzettek mikor én kétpofára tömtem a pizzát, edzettek mikor fagyiztam, és akkor is edzettek amikor a bejglit toltam a karácsonyfa alatt. Lépjek ki a komfortzónámból, bújjak macinaciba, pólóba, az utálatos sportmelltartóba, és mint egy jól lakott óvodás vegyüljek el? Kizárt. Vagy mégis? Vettem egy nagy levegőt és azt mondtam: a jól lakott óvodások érdekében (és főként a magam jól felfogott érdekében) meg kell tennem, hogy legalább megpróbálom.
Egy kedves meghívásnak eleget téve érkeztem a konditerembe. Korán érkeztünk, a hajam össze-vissza én még nem igazán tudtam, hogy hol vagyok, de magabiztosan léptem a pulthoz. A törülközők és az öltöző szekrényt nyitó óra átvétele után kicsit szorongva léptem az edzőterem öltözőjébe. Az öltöző régi mumus. Általános iskolai emlékeim rögtön feljöttek a jó kis közös öltözésekről, amin mindenki jó hamar szeretett volna túlesni. Ez a mostani élményem azért jóval másabb volt. Szerencsémre annyira kora volt, hogy nem igazán láttam magamon kívül senkit. Gyorsan átöltöztem és sportosan felszaladtam a második emeltre, mert az edző fél nyolcra várt, de én jó hölgyhöz méltón természetesen késésben voltam. A második emeletre való „felröppenésem” nem épp úgy sikerült, ahogy azt elképzeltem, ezért szimplán egy halk „sziát” sikerült kilihegnem magamból. Komplett jól lakott óvodás kinézet a bozontos fejemmel: pipa, feszes fenekű nők: pipa, kigyúrt pasik: pipa, komfort zónából totális kilépés: pipa… na, Andikám, innen szép nyerni 🙂
Folytatása következik….
AnDream