Mozgásban az élet- felkészülés a babavárásra

Akik korábban követték az írásaimat, vagy valahonnan máshonnan ismernek, azok tudják, hogy min mentem keresztül. Ja nem, rajtam ment keresztül egy úthenger, minek következtében a saját testem felére lapultam ki, persze teljesen önszántamból. Aztán sikerült visszapumpálnom magamba egy kevés izmot, csak, hogy ne olyan legyek, mint a papír, ami épp a nyomtatóból jön ki.

Körülbelül 8 év alatt (3-4 év stagnálással) szabadultam meg 82 kilótól, leszoktam a dohányzásról, és a szénhidrátfüggőségemről. Rászoktam a mozgásra, és mikor realizáltam, hogy sosem lesz belőlem FitnessMaca, úgy határoztam, hogy megmaradok a lét egyszerű szintjén és „csak” egészségesen próbálok élni, hátha Mari néni nem ejti a fejemre a virágosládát 3 emelet magasból, és élhetek még 120 évet, hogy aztán visszautazhassak a múltba, és jól felpofozhassam a tizenéves önmagam, amiért elszúrt pár évet.

Na jó, ilyet nem tennék. Mindennek oka van, ahogy ennek is. Vagy ez csak pszicho blabla? Nem tudom, mindenki döntse el maga, miben hisz! A tárgyra térek, mielőtt ide firkantok 500 ezer karaktert, és hirtelen az ölembe hull a Pulitzer-díj. Lassan 9 hónapja annak, hogy tartom a jelenlegi testsúlyom, minél inkább haladok előre az időben, annál jobban érzem, hogy kontrollálni tudom magam. Úgy érzem helyreállt az egyensúly az életemben. Ami ebből számotokra érdekes lehet az az, hogy tudom, sokan félnek attól, hogy miután megszerezték a kívánt testsúlyt, visszahíznak, de egészen egyszerűen lehetséges, az elért súly megtartása.

Ha a fogyás, valódi életmódváltás volt, és nem csak a tested sanyargatása, az ideiglenes súlyleadás érdekében, akkor nem fogsz visszahízni egy dekát sem, kivéve, ha épp ez a célod, vagy ha kiengeded a gyeplőt a kezeid közül. Természetesen néha előfordul 1-2 kiló ingadozás, mind pozitív és negatív irányba is, de ez normális. Cikkem témája, melyből egyben sorozatot is szeretnék indítani, az az, hogy 8 éve annak, hogy utoljára várandós voltam, ez most remélem hamarosan meg fog változni.

Úgy döntöttünk a párommal, hogy lassan babát szeretnénk, és ezért minden éjjel a nyitott ablak előtt, párnán térdepelve imádkozunk a teliholdhoz, mindenféle fura latin szöveget mormolva (igazából egyáltalán nem tudok latinul, szóval ez olyan random dolog, így előre is elnézést, ha elhozom a világvégét). Hogy mikor hallgatja meg könyörgésünk az ég, azt nem tudjuk, de jobbnak látom felkészülni egy kicsit.

A nagy fogyásom eléggé leszívta a szervezetem, amit próbálok helyreállítani egy ideje, úgy érzem sikerrel. A saját egészségem szempontjából is nagyon fontos, hogy az ásványi anyag, és vitamin raktáraim fel legyenek töltve, akkor pedig főleg, ha életet szeretnék adni egy másik embernek. Hogy a korábbi két terhességemnél mennyire vettem komolyan ezeket a dolgokat, arról is fogok írni. Valamint remélem hamarosan arról is, hogy milyen égő gyomorral kelni, sportolni, sorban állni vérvételen, elküldeni mindenkit a Marsra, vagy ahonnan érkezett, mire figyelni, és szándékosan mire NEM! Tartsatok velem!

Murányi Tünde