Murányi Tünde - Itt tartok most, avagy a 82 kilós fogyásom története

Minden összeomlott mint a kártyavár! De EZ kellett!!!! Annyira hálás vagyok ennek az eseménynek! Mert körülbelül, amúgy is nagyjából addigra jutottam el odáig agyilag, hogy felfogjam, értékes vagyok, és nem másoktól kellene függővé tennem, hogy mennyit érek, hanem magamtól. Attól, hogy ÉN mit adhatok magamnak.

A világ visszatükrözi a bennünk rejlő szépséget. Mert olyan embereket, olyan eseményeket sodor felénk az élet, mint amilyenek mi vagyunk. S ha mégis történik valami rossz? Akkor történik, de tudnod kell, hogy mindenhonnan van kiút, csak ÉLJ! Legyél boldog, mert sosem tudhatod mikor ér véget az életed!!!

Ne várj, ne sóvárogj, ne keseregj! Cselekedj, álmodj, de tegyél is az álmaidért! Álmokból nem építhetsz életet, de tettekből igen, s, azok elvezetnek az álmaidhoz is! Amikor meghaltam, fel is támadtam egyben. Ott abban a másodpercben eldöntöttem, hogy végleg leszámolok a démonjaimmal. S ahelyett, hogy a nehézségek lenyomnának a földre, inkább felemelkedek melléjük, és szembenézek velük, harcolok, és még élvezni is fogom!

Újra nekiálltam mozogni. Csakhogy ami más volt, mint előtte, az, az volt, hogy elkezdtem komolyan odafigyelni a táplálkozásomra, és eldöntöttem, hogy felkutatom régi álmaimat, mégpedig, hogy sportoló leszek. Nevetséges nem? Mindig erre vágytam, csak éppen mindig megkaptam, hogy miket beszélek, mit képzelek. A világ ilyen nyomoronc, irigykedünk a másikra, másban sokkal hamarabb meglátjuk a hibát, mint magunkban, és gyűlöljük azt, aki jobb nálunk.

Sokszor én is haragudtam másokra, akik valamiben jobbak voltak. De felesleges. Az az ő életük, biztos, hogy a sikeres emberek nagyon sokat küzdöttek a saját sikereikért. Szóval nevetséges is lehetett volna. Egy 30 éves, 130 kilós ember ilyet mer álmodni. De nem! Nem voltam hajlandó kinevetni saját magam! Végre először életemben. Arra gondoltam, hogy ha más, aki kezek vagy lábak nélkül él, és megtanult ugrani, boldogan élni, aki, 80 évesen is beül az iskolapadba, ha ők meg tudják csinálni, akkor nehogy már nekem, aki mindig is erős akarattal rendelkezett, gondot okozzon bármi is.

Csak végre cselekednem kell, és nem visszanézni 5 másodpercnél hosszabb időre. S így is lett. Nem gondoltam a rosszra, csak mentem előre, előre, töretlenül. Neki kezdtem futni, olvasni a témában, majd elterveztem, hogy lefutom a félmaratont, és lefutottam. Nem tudtam még, hogy mi lesz a sportom, amit igazán szeretni fogok. Keresgéltem. Kipróbáltam amit csak tudtam, és ha olyan embert került elém, aki nálam tapasztaltabb volt, akkor magamba szívtam minden tudást, és felhasználtam. Beépítettem magamba. Abbahagytam a komolyabb futást, de nem ijedtem meg, hogy akkor most itt vége, feladtam volna a sportot. Tudtam, hogy csak annyi történt, hogy nem találtam rá arra, amit igazán szeretnék. Az alap motiváció megvolt. Sportolónak lenni, és élvezni a dolgot.

Majd rátaláltam a street workout-ra. És eszembe jutott, hogy kislányként nagyon sokat álmodoztam arról, hogy tornász leszek. Hát, ha profi tornász már nem is leszek, de addig űzöm ezt a sportot, amíg ki nem hozom belőle azt, ami emberileg lehetséges, így 32 évesen, két szülés után, magam erejéből. Az ember súlya pedig csak egy dolog, mert nézhet ki valaki rosszul is egy normál súly mellett. Én arra törekedtem, és törekszem, hogy ne a fogyás után megmaradt bőr lötyögjön rajtam, erre is jó a sport. Feszesít, és nem úgy nézek ki, mint egy lufi, ami leeresztett.

Jelenleg teljesen normális a súlyom, 73 kiló vagyok, minimális 1 kilós ingadozással, lefelé és felfelé. Megtanultam kezelni a testem, tudom, mikor mit várhatok tőle, így tudom kontrollálni is. De szerintem teljes mértékben sosem lehet semmit kiismerni. Mindig van mit tanulni, olyan nincs, hogy már mindent tudunk.

Összegezve az egész történetet: Addig szenvedtem, és kutattam önmagam után, míg végül sikerült magamra találni. EZ a sikeres életmódváltás alapja!!! Meg kell találd önmagad! Annyira hosszú út volt, de nagyon megérte. Az elmúlt 2 évben élek igazán, előtte csak vegetáltam, csak léteztem, és kerestem az élet értelmét, azt az értelmet, ami végig bennem volt.