Futásról fogyózóknak, kezdő futóknak

A nagy fogyásom után rengetegen kérdezték, hogy miként indultam neki a futásnak túlsúllyal? A válaszom rendszerint az volt, hogy lassan, apránként, odafigyelve. Most ennél egy kicsit részletesebben leírom mire fontos ügyelni, ha fogyni szeretnél, de súlytöbblettel rendelkezel. Tehát ez a cikk, elsősorban ez előbb említett rétegnek szól.

Ha a nulláról indulsz, azaz semmilyen sportmúltad nincs, sőt, ha van, de jó ideje nem mozogsz rendszeresen, azaz edzetlen vagy, akkor megfelelő felkészülés nélkül ne indulj el futni! Én, mint anyuka írom, hogy a napi séta a gyerekkel és a házimunka nem minősül edzettségnek, pedig sokáig ringattam magam ebbe a hitbe.

A futás nem csak a lábaidat veszi igénybe, az egész testedet (a vázizomzat nagy részét, a szív- és vérkeringést) és lelkedet megterhelő elixír. A lelkünk, ami alatt leginkább az akaraterőt, kitartást értem, sokkal könnyebben adaptálódik az új helyzethez, mint a testünk, ezért szokott előfordulni, hogy a kezdő sportolni vágyó az első sikeresen teljesített kisebb táv után, azonnal szeretne egy ugyanolyan vagy nagyobb célt teljesíteni, hogy bizonyítson.

Csakhogy a teste erre egyáltalán nincs készen, még ha úgy érzi, akkor sem. A mozgás általi megterheléshez, a szívnek fokozatosan kell hozzászoknia, különösen azokra igaz ez, akiknek nyugalmi állapotban is terhelve van a keringése, idősebbek, vagy betegek. A vázizmoknak mozgás közben nagy mennyiségű oxigénre és tápanyagra van szükségük, ezt megemelkedett pulzusszámmal és a vérnyomás emelkedésével tudja a szervezet biztosítani.

Mennyit?

Keveset! A fokozatosság elve érvényesüljön! Tiszteld a tested és vedd figyelembe, hogy mindez még új neki! Először csak sétálj, majd kocogj! Nem írok számokat, amennyit úgy érzed kellemesen meg tudsz tenni, aztán másnap kicsit többet, harmadnap még többet. Majd tarts pihenőnapot! Elképzelhető, hogy megtorpansz, és már a legelején megutálod az egészet, de ez egy normális reakció az ellen, amit sosem csináltál. Túl lehet jutni ezen a ponton, ha átmenetileg picit erőlteted a dolgot (nem túlerőlteted, hogy az 1 km után rögtön egy 5-öst akarsz, nem erre gondoltam), és igenis újra cipőt húzol és kivonszolod magad a szabadba. Így tehetsz szert észrevétlenül egy új, egészséges szokásra.

Miben, és milyen terepen fussak?

Aki még sosem futott, az bele sem gondol, hogy miért lényeges pont ez. Azért, mert ez a sport önmagában is nagy megterhelést ró az ízületekre (elsősorban a bokára, térdre) hát még, ha aszfalton indulsz neki, később pedig, ahogy egyre nagyobb távokat teszel meg, egyre inkább érezni fogod, hogy nem mindegy mit húzol a lábadra.

A túlsúllyal rendelkezőkre általánosságban igaz, hogy az ízületeik már nem egészségesek, a többletterheléstől, így egy rosszul megválasztott cipő csak tovább ronthat a helyzeten. Soha ne indulj el tornacipőben vagy papucsban futni! (Ki az aki papucsban fut? Bocsi)

De, akkor hogyan és hol vásároljak cipőt?

Olyan boltban, ahol szakértők mondják meg, pontosan milyen cipő való a lábadra! Budapesten, és vidéken is egészen biztosan van ilyen bolt, csak keresgélni kell. Tapasztalataim szerint a jó futócipő nem olcsó. Tehát a kínaiban árult 5 ezer forintos, valószínűleg nem a célnak megfelelő, de azt hiszem az egészségért sok minden megéri, kivéve ha nem.

Az aszfalton való futással szemben inkább a terepen történő futást ajánlom, hiszen míg a kemény talajon a terhelés fokozódik, a terep puhább, így kisebb az ízületeket érő ütődés. Azért terepen jobban kell figyelni, egyszer-kétszer hasra estem már kiálló gyökerekben és zúztam rommá a térdem. De ez csupán a saját szerencsétlenségemnek volt köszönhető. Kötelező bámészkodni és gyönyörködni a tájban, de muszáj arra is figyelni, hova lépünk!

Összegezve a leírtakat, gondos cipőválasztás, fokozatosság elve, türelem és ésszerűség kövezze utadat, ha futni indulsz!

Sok sikert és kellemes mozgást!

Murányi Tünde