Mínusz 25 kiló – Bobek Tamás története

Én csak a történetem szeretném meg írni. A sikertörténetemet, legalább is annak érzem, még ha nem is teljesen tökéletesen sikerült és még folyamatban van… de hátha, ez is segíthet valakinek, erőt adhat esetleg belevágni. Hogy milyen vagyok? Vegyes. Szeretem a sportot, szeretek mozogni is, de valahogy mégsem volt eddig jellemző az életemre, maximum csak rövid időszakokban. Az étkezésem is átlagos volt, otthoni ízek, otthoni koszt. Munkámból adódóan rendszertelenül, össze-vissza, jellemzően napi kétszer ettem. Szóval, ezek kombinálódva a génjeimmel, azt eredményezték, hogy évről évre ha nem is feltűnően, de mindig jött rám pár kiló. Valamikor középiskolás koromban már egyszer lefogytam, már nem tudom mennyit, de rengeteget, úgy néztem mint egy csontváz. Egy darabig tartottam is, de mivel nem életmód változtatás volt az, hanem kemény fogyókúra, ezért az évek alatt lassan-lassan visszamásztak a kilók. Egészen 120-130 kg magasságáig.

Március közepén történt valami az életemben, változás. Nem részletezem. Padlóra kerültem. A fájdalomtól és keserűségtől mintegy 2 hétig étkezni se nagyon tudtam, nem kívántam semmit. Én, aki azelőtt azért imádta a finom falatokat, szerettem az ízeket. Szóval, nem mondom ki, de aki már átélt ilyesmit, az tudja. Aztán, hogy lefárasszam magam estére, elkezdtem futni. Nem kíméltem magam, első héten még csak ismerkedtem a futással, mert azelőtt nemigen futottam sehova. De nem kíméltem magam, napi fél óra kocogás, minden nap! Ez tart a mai napig is. Érdekes, napi rutinná vált a futás, bűntudatom van, ha megfordul a fejemben, hogy ma kihagyom. De akkor most jöjjön a fogyókúra része.

Belekezdtem a szénhidrát diétába. Azelőtt sose hallottam róla, egy volt kollégám nagyon szépen lefogyott tőle. Úgy gondoltam, követem őt a siker útján. Tehát a lényeg az volt, minél kevesebbet vigyek be belőle a gyomromba. Én nem számoltam sose, hogy étkezésenként mennyit viszek be. Ennyire nem merültem bele. Érzésre mindent. Elhagytam minden olyat, amibe sok van. Liszt, kenyér, pék áru, tészta, rizs stb., lehetne sorolni bőven. Rengeteg folyadék, azaz víz. Rengeteg zöldség. Sikerült a napi minimum négyszeri étkezés is, ez akár lehet több is, annál jobb. A szervezet úgy gondolom nagyon hamar ráállt, az anyagcserém hihetetlen mértékbe felgyorsult. Nem koplaltam, nagyon ritkán maradtam éhes, mert elég volt az amit ettem, és ahányszor.

Leírom most röviden, miként is nézett ki egy étkezés.

Reggeli, vacsora – extrudált kenyér vagy szénhidrát csökkentett kenyér, felvágottak, zöldség, sajtok stb. Semmi extra, a lényeg, hogy elhagytam a zsömlét, kenyeret.

Uzsonna, tízórai – mikor hogy, de általában egy alma

Ebéd – salátákat csináltam, serpenyős zöldséget ettem hússal, akár csirkemell, csirkecomb vagy éppen valami mirelit húsfélével.

Kettő hónapja étkezek így. Most már viszek bele egy kis tudatosságot is. Tehát, igyekszem rengeteg fehérjét enni, sajt, túró, fehérjében gazdag zöldség. Fogyókúrához elengedhetetlen a sok fehérje. Mozgás ugye a napi fél óra kocogás (kb. 4,5 km), napi fél óra kerékpározás, akár két részletben is. Sokáig ennyi volt. Most már május közepétől erősítek is, sima otthoni gyakorlatokkal, súlyzóval stb.

Mindezeknek köszönhetően, heti 1-2-3 kg olvadt le rólam. Zsír és sajnos izom is. A gyors fogyás ezért nem jó, veszélyes. De mivel nem tudatosan kezdtem el, vagyis nem voltam eléggé tájékozódott, ezért beleestem ebbe a hibába én is. Két hónap után, ott tartok, hogy 25 kilónyi cuccot adtam le magamról. És nem rég, beosontam a mágikus 100 kg alá is már. Elsődleges célom a 100 kg volt. Hogyan tovább, még nem tudom. Egyelőre folytatom ezt az életmódot. Röviden ennyi lenne a sztorim. Nem mondom, hogy száz százalékban követendő példa. Vannak benne hibák. Azt se tudom, hogy mindenkinél működne-e. De nagyon ütős kombináció a ch diéta a sok mozgással.

Bobek Tamás