Hét óra, száz kilométer

Hét óra, száz kilométer, avagy interjú Muhari Gábor ultrafutóval, a 100 kilométeres OB győztesével. Muhari Gábor nevét szinte mindenki ismeri a futás világában, ami nem véletlen. Gábor eredményei átlag ember számára szinte felfoghatatlanok. 2:26 alatti maraton, 6:53 körüli 100 km. Többek közt ő tartja a Piros 85 nevű hazai terepultra verseny abszolút pályacsúcsát 7:24:01-gyel, és idén (is) ő nyerte a 100 kilométeres Országos Bajnokságot. Hihetetlen teljesítmények ezek, volt szerencsém együtt futni vele egy 52 kilométeres versenyen, a fullasztó 35-40 fok ellenére 3:45:14-gyel megnyerte a versenyt, és úgy körözött le, mintha csak sétáltam volna. Gábor gyakran segít másoknak a tapasztalataival, most az én kérdéseimre válaszol, érdemes lesz figyelni.

Sunshine & Balance: Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és gratulálok a 100 kilométeres bajnokságon szerzett győzelmedhez. Hihetetlen eredményeidről, és pályafutásodról rengeteget olvashatunk, így most én kicsit másról is kérdeznélek. Először is, hogy alakul eddig az éved?

Gábor: Nehezen indultam az alapozásnak, de aztán eléggé belejöttem. December elejétől február végéig így 2077 km-t futottam, amiben 35319 m pozitív szintkülönbség volt. Az eredmények alapján lényegesen jobb állapotban voltam, mint tavaly ilyenkor. Ennek ellenére a márciusi két verseny kicsit felemásra sikeredett.

Sunshine & Balance: A 100 kilométeres Országos Bajnokságon szép győzelmet arattál 7:05:36-os idővel, milyen volt a verseny?

Gábor: Tekintve az edzéseredményeket egyértelműen jobb eredményt vártam, mint tavaly (6:53.23) és ennek megfelelően is kezdtem a versenyt. Aztán 60-tól elfogytam és kínlódós 40 km után hét órán kívüli idővel értem célba. Követtem el kis hibákat, főleg a frissítésben, mindamellett nem könnyítette meg a dolgom, hogy gyakorlatilag egy hét alatt 25 fokot emelkedett a hőmérséklet.

Sunshine & Balance: Mik az idei terveid? Melyik versenyen indulsz legközelebb?

Gábor: Az idei főbb versenyek az ultratávú országos bajnokságokon (100 km, 50 km, 6 óra, terep) kívül a Mátrabérc, a Terep Ultra VB, valamint a Mozart 100 lesznek. Legközelebb április huszonkettedikén versenyzem a Hegyi-Félmaratoni Országos Bajnokságon Győrújbaráton.

Sunshine & Balance: A síkfutás mellett sok terepversenyen is láthatunk téged, többek közt te tartod a Piros 85 abszolút pályacsúcsát. Hol szeretsz jobban futni, aszfalton, vagy terepen?

Gábor: Egyértelműen terepen. Valójában mindig is kerültem az aszfaltot, már középtávfutó koromban is. Egyrészt sérülés megelőzés miatt, másrészt, mert terepen futni jóval változatosabb és kellemesebb. Sokszor lehet állatokat (őzet, vaddisznót, rókát) illetve természeti jelenségeket (naplementét, hajnali párát) látni, amelyek városban nem olyan jól, vagy egyáltalán nem megfigyelhetők.

Sunshine & Balance: A futás, és ezen belül az ultrafutás sosem látott népszerűségnek örvend. Egyre többen futnak, járnak versenyekre és teszik magukat próbára a hosszabb távokon is. Szerinted mitől lett ennyire népszerű a maraton és ultrafutás?

Gábor: A futás mindenkinek sikerélményt ad, aki hajlandó valamennyire rendszeresen foglalkozni vele. Önmagához képest ugyanis biztosan fejlődni fog az, aki egy mozgásszegény életmód után futni kezd. Ezt a fejlődést pedig a mai technikai színvonalon bárki pontosan nyomon követheti, elég hozzá időt, távolságot, illetve pulzust mérni.

Sunshine & Balance: Az egyre hosszabb távok mellett az is egyre gyakoribb, hogy rövid idő, akár fél-egy év futómúlt után akarnak maratont, sőt akár kisebb ultra távokat futni. Szerinted jó ez a sietség? Mennyire kell fokozatosan készülni, időt szánni a felkészülésre?

Gábor: Ez egy kicsit összetett kérdés. A rendszeres edzéshez (futáshoz) a szervezet viszonylag gyorsan alkalmazkodik. Részeiben… egészében nem, mert az ízületeknek, csontoknak ez eltart pár évig. Új seprű jól seper elven az első 3 évben minden távon egészen dinamikusan lehet fejlődni, ha sikerül a túlterheléseket és az esetlegesen ebből adódó sérüléseket elkerülni. Ezért azt gondolom, hogy fölösleges sietni, érdemesebb inkább időt szánni a rövidebb távokra is. Már csak azért is, mert ez előkészíti a szervezetet a hosszabb terhelésekre. Ez az idő azért sem elvesztegetett, mert közben rengeteget lehet tanulni, ami a későbbiek során jól jön.

Másrészt szerintem el kell fogadni azt, hogy valaki nem termett hosszútávra, illetve szeret a saját hibáiból tanulni, vagy csak érdekesebb neki minél hosszabb távokat teljesíteni, mint az egyéni csúcsaiból másodperceket farigcsálni. Elvégre is az ortopéd orvosoknak és baleseti sebészeknek is kell élni valamiből. Megint másrészt különbözőek vagyunk, az állóképesség nagyrészt öröklötten meghatározott, illetve ha valaki korábban már sportolt (úszott, kerékpározott) – ha nem is futott – az adhat olyan alapokat, ami lehetővé tesz egy sérülésmentes felkészülést hosszabb távokra már rövidebb futómúlt esetén is.

Sunshine & Balance: A pulzuskontrollos futás is egyre népszerűbb, és az egyre olcsóbb okos kütyük miatt elérhetővé vált mindenki számára. Mi a véleményed a pulzus alapú futásról?

Gábor: Ami tény, hogy a pulzusmérő a mai napig az egyetlen olyan eszköz, amely objektív visszajelzést ad a szervezetet ért terhelésről edzés / versenykörülmények között. Talán a wattmérés is eljut egyszer erre a szintre, de futásban egyelőre ettől szerintem még messze vagyunk. Hogy valaki ezt a lehetőséget használja, vagy sem, az már szabadon választható. Nekem sokat segít. Egyre többen mérnek egyébként edzés közben pulzust, sajnos azonban sokszor alapfogalmak ismerete hiányzik a helyes használathoz. Mára eljutottunk oda, hogy a pulzuskontroll a csigalassú tempó szinonimája lett, ami az egyik legnagyobb félreértés.

Sunshine & Balance: Végezetül, mit tanácsolnál azoknak, akik most ismerkednek a futás világával, most kezdenek futni?

Gábor: Ne kapkodjanak – ez egy nyugodt sportág – és ragaszkodjanak a komfortzónájukhoz!

Sunshine & Balance: Sok sikert, és jó egészséget kívánok!

Kremlicza „MadRunner” Levente